Egészségügyi rendszer Hollandiában

Az egészségügy az egyik olyan terület, amelyre Hollandia igazán büszke lehet – az országot többször is Európa legjobb egészségügyi rendszerének választották (a felmérések a várakozási időt, a kezelési eredményeket és a gyógyszerekhez való hozzáférést mérik). Számos európai ország igyekszik követni a holland példát. Íme tehát egy rövid áttekintés arról, hogy mitől olyan hatékony a holland egészségügyi rendszer.

Finanszírozás és kormányzati figyelem

Hollandia nemcsak a legjobb egészségügyi rendszerrel rendelkező ország Európában, hanem a legtöbb állami beruházással is rendelkezik. Ezek a tényezők természetesen szorosan összefüggnek egymással, de a finanszírozáshoz hasonlóan fontos, hogy a kormányzat a beruházások ellenőrzésére összpontosít. A hollandok számos megelőző programmal segítenek megelőzni a betegségeket vagy más rendellenességeket, például az iskolai tanulók étrendjének ellenőrzésével. Természetesen a beteg lakosságról sem feledkeznek meg.

A dolgozók egészségének védelme

Mindenkit, aki Hollandiában rendszeres munkát végez, a holland egészségügyi törvények szerint kezelnek. A kötelező biztosítási díjakat a munkáltató fizeti, de vannak kivételek. Azok, akik állami szerveknél dolgoznak, vagy akik önálló vállalkozók, vagy akiknek nagyon magas a jövedelmük, nem tartoznak a kötelező (állami) egészségbiztosítás (Algemene Wet Bijzondere Ziektekosten) hatálya alá. Ebben az esetben a munkavállalónak magánbiztosítókhoz kell fordulnia, és magánbiztosítási szerződést (Prive-verzekering) kell kötnie (a magánbiztosítás általában elég népszerű Hollandiában, általában évi 1000 euró körüli összegbe kerül). A kötelező (állami) egészségbiztosítás fedezi a betegséggel járó költségek nagy részét, és fizet a vényköteles gyógyszerekért. Minden biztosítás többféle csomagot kínál: az egyszerű biztosítástól, amely minden szükséges kezelést fedez, a nagyon fényűző biztosításig, amely szinte mindent tartalmaz (és természetesen az éves díj ennek megfelelően magasabb). A fogászati szolgáltatásokat az állam nem fedezi teljes mértékben; ha komolyabb kezelésre vagy beavatkozásra van szükség, a betegnek a költségek egy részét magának kell állnia.

Munkaképtelenség időtartama

Betegség esetén a rendszeres munkaviszony esetén továbbra is a beteg korábbi fizetésének legalább 70 százalékát kitevő munkabér folyósítása történik. A táppénzt a munkáltató a betegség első napjától fizeti, kivéve, ha a belső munkaszerződés másként rendelkezik. A munkáltató által fizetett betegszabadság időtartama nem haladhatja meg a két évet. Ezt követően már nem térhet vissza a munkába, és az államtól kell kérvényeznie a táppénzt (az illetékes szervezeti egység, az Uitvoeringsinstituut Werknemersverzekeringen dönt a támogatás odaítéléséről és összegéről).

A munkáltató a betegszabadság ideje alatt csak akkor szüntetheti meg a bérfizetést, ha a munkavállaló nem tesz erőfeszítéseket a gyógyulás érdekében (nem keresi fel az orvost, nem szedi az előírt gyógyszereket, nem vesz részt a kezeléseken stb.) Ha a munkáltató a szerződés lejártakor a betegszabadság ideje alatt nem fizet táppénzt, a munkáltatónak az államhoz is fordulnia kell ellátásokért.

Munkaképesség elvesztése (több mint egy éve munkaképtelen)

Ha elveszted a munkaképességedet, vagy egy éven belül nem gyógyulsz meg, rokkantsági ellátást igényelhetsz. Ahhoz, hogy jogosult legyél, nyugdíjkorhatár alattinak kell lenned (65 év alatti), és a betegség utolsó 52 hete után legalább 15 százalékos munkaképtelenséggel kell rendelkezned. Ebben az esetben a keresőképtelenségi ellátás mértéke a beteg korától és ledolgozot idejétől függ. Ha a munkaképtelenség meghaladja a 30 százalékot, az ellátás összege a megkeresett bér 21 százaléka; ha a munkaképtelenség 80 százalék, az ellátás a nemzeti minimálbér 75 százaléka.